Csokival is festett már a bogyiszlói logó alkotója

– Miért költözik valaki Pécsről Bogyiszlóra? 

– Nem költöztem ide – mondja Wierth Zoltán –, csak a párom idevaló, s gyakran töltöm itt az időt. Három éve ismerkedtünk meg. Az előző párom 2017-ben meghalt, tavaly eladtam a pécsi ingatlant, és Szászváron vettem egy felújítandó sváb parasztházat. Ha az elkészül, odaköltözünk. A tornác faoszlopait már kicseréltem. 

– Ért a famunkákhoz is? Úgy hallottam, hogy grafikus, festő, aki portrékat rajzol a helyiekről, és készített egy bogyiszlói logót a népi kultúrára, a paprikatermesztésre, a horgászatra utaló szimbólumokkal…

– Sok mindennel foglalkoztam aktív éveimben. Tavaly mentem nyugdíjba. Voltam autószerelő, sofőr, építettem kupolát, boltozatos pincét, és készítettem fából tiroli korlátokat, virágládákat. Ha időm engedte, rajzoltam, főleg fekete-fehér portrékat, ceruzával, tussal. A ’80-as évek elejétől közel húsz évig jártam a pécsi Bányász Képzőművészeti Műhelybe. Fejlesztettem a rajztudásomat a csoport munkáját vezető művész, művészettörténész, dr. Pandur József irányításával. Később faipari vállalkozóként, ötvenévesen, amikor adott volt az alapanyag, kisplasztikák faragásával is próbálkoztam.

– Elképzelhető, hogy lesz itt egyszer egy kiállítása? 

– Persze, ha kapok helyet, szívesen bemutatom a műveimet itt is és Szászváron is. Pécsi alkotótársakkal volt már kiállításom Baranyában és Ausztriában is. Most a házfelújítás köt le, aztán összerántok húsz-huszonöt friss képet, s rajtam nem múlik a dolog, ha lesz fogadókészség. Bogyiszlón már a fél falut lerajzoltam. 

– Mit tekint fő művének vagy legemlékezetesebb alkotásának? 

– Mindig az a kedvenc, ami éppen készül. Most egy százéves szászvári haranglábhoz faragok emléktáblát. Ha visszatekintek, egy Zsolnay-portré ugrik be, mint kuriózum, amit csokoládéval festettem. Három évvel ezelőtt meghívtak egy rendezvényre négy-öt pécsi alkotót. Az volt a feladatunk, hogy egy fehér csokoládé táblára, felmelegített barna csokoládéval készítsünk műveket. Egészen jó képek születtek.

Wierth Zoltán 1957-ben született Pécsen, és egészen tavalyig, 65 éves koráig ott élt. Autószerelő végzettséget szerzett, majd leérettségizett a Széchenyi-gimnáziumban. Dolgozott autószerelőként, gépkocsivezetőként, és a vízmű csoportvezetőjeként, üzemvezetőjeként.

Vállalkozást 2004-ben indított, faipari profillal. Korábban két évet Németországban dolgozott, gerendaházak felújításán. 
Közben, ha tehette rajzolt, festett, kisplasztikákat készített. Első párjától elvált, a második elhunyt, jelenlegi élettársa bogyiszlói. Így kötődik a faluhoz. Két lánya, négy unokája van.