2023.07.31. 11:55
Miért nem mondja már ki valaki?
Rapperek beszélnek egy tévéműsorban arról, hogy nem is olyan rosszak a régi magyar slágerek, egyikből-másikból már át is vettek szövegrészeket a saját számaikba. Egy rádióadásban meg azt mondja az egyik nyilatkozó, hogy ezek már nemcsak retró dalok, hanem klasszikussá váló örökzöldek, melyek kiállták az idő próbáját.
Képünk illusztráció.
Forrás: Shutterstock
Kiállták, amelyek kiállták. Miközben százszor annyi meg eltűnt a múlt ködében. Mint a költészet és az építészet remek és kevésbé remek művei. A közösségi oldalakon gyakori a retrózás. Hogy az ötvenes-hatvanas években milyen jó volt a zsíroskenyér és a parizer, a klottgatya és a naptej nélküli barnulás, a kiszámítható anyagiak és az átlátható közéleti viszonyok
Általánosítani itt sem szabad! Alapvetően az volt a jó srácok, hogy fiatalok voltunk! A többi „jóságot” főként a szemellenzőknek köszönhettük, az összehasonlításnélküliségnek, a „Hazudjunk egyformán elvbarátaim!” alapon működő tájékoztatáspolitikának. Megkímélték az információktól a nemigen agyaló, befolyásolható tömeget. Miközben az agyalók, a másként gondolkodó értelmiségiek szenvedtek és csodálkoztak: miért nem mondja már ki valaki – helyettük –, hogy nem jó ez így?
Rengeteg minden feszül az empatikus emberben, ha tűrni kénytelen. Nemcsak magát félti. Ahogy Lábas Viki énekli a Margaret Island slágerében: S te jöttél még és csókoltál / és azt hitted, hogy jó voltál / és nem mondtam, mert nincs rá szó / de nem voltál jó.
