Hosszan szólt a vastaps a Lozsányi-családnak Szekszárdon

Szombaton volt az Orgonák Éjszakája. A Filharmónia Magyarország  szervezésében az ország sok pontján, templomokban és tereken, piacokon, fürdőkben, zenélő szökőkutakban  megszólalt a keresztény kultúrkör legismertebb hangszere, az orgona. A szándék az volt, hogy mindenkihez közel hozzák ezt a zenét. Ezért négy év óta, minden augusztus első szombatján rendhagyó módon találkozhatnak az orgonazenével, azok, akik ismerik és kedvelik, és azok is, akik meghallva, megkedvelik ezt a hangszert.

Szekszárdon, a szebbítés okán feldúlt belváros közepén, a gödrök és épülő járdák között lévő Művészetek Házában, ezen az estén mintha égi hang szólt volna, a Lozsányi család tagjai játszottak az orgonán, amelyet méltán neveznek a hangszerek királynőjének.

Ez a koncert a barokk zene összefoglaló nagy mesterének, Johann Sebastian Bachnak a szellemét idézte. Elsőként Lozsányi Tamás orgonaművész a d-moll Prelúdium és fúgát játszotta. Ezt követte Vivaldi: g-moll Concerto második tétele, a Largo. Itt bemutatkozott az orgona úgy is, mint egy teljes zenekar, s egyben mint szólóhangszer is. Ekkor ugyanis ketten szólaltatták meg azt, Lozsányi Tamás, és a szólót játszó leánya, Julianna, a Garay Gimnázium diákja, aki korábban egy nemzetközi zongoraversenynek is győztese volt. 

Mivel a hangversenynek és az Orgonák Éjszakájának is szándéka az ilyen zene megismertetése, megszerettetése, a Művészetek Házában a célt a hangok varázsa mellett vetített illusztrációk is szolgálták. Képek, kották, versek, s mondatok, amelyek a hallott zenét kiegészítették, miként tette ezt a műsorvezetést vállaló Molnár Márta, Lozsányi Tamás felesége, aki a Liszt Ferenc zeneiskola gitártanára. 

A következő szám Vivaldi-Bach: d-moll Concertója volt. Bach, az olasz zeneszerző művei iránti rajongása jeléül Vivaldinak a két hegedűre és vonószenekarra írt versenyművét átírta orgonára. A barokk szerzők XIX. századi újrafelfedezésénél is nagy jelentősége volt Bach Vivaldi iránti érdeklődésének, mert a számottevő zenemű átirata irányította a figyelmet kortársára. 

Elhangzott a hangversenyen Mozart e-moll szonátája. Ez eredetileg egy kéttételes, hegedű-zongora szonáta, melyet a fiatal, huszonkét éves zeneszerző európai körútján komponált, amikor vele utazó édesanyja megbetegedett és meghalt. A tragikus karakterű mű orgona átiratát Molnár Márta fia, Lozsányi Soma készítette, s ő is adta elő. Ő szintén orgonaművész, nyolc éve tartotta orgona-diplomahangversenyét a Művészetek Palotájában. Ugyancsak Soma szólaltatta meg Mozart: f-moll Fantáziáját, melyet a szerző géporgonára írt, így bővelkedik gyors futamokban, váratlan fordulatokban, s előadása komoly feladat.

Az orgonakoncerten megszólalt a zongora is. Ezen játszotta Bach f-moll zongoraversenyének második tételének szólóját Lozsányi Julianna, a zenekari kíséretet pedig édesapja adta, orgonán.  

A folytatásban több Liszt mű is, elhangzott, így az Excelsior, amelynek motívumait Wagner is beillesztette a Tannhäuser című operájába. Akkor ugyanis, mint Molnár Márta elmondta, a zeneszerzők megtiszteltetésnek vették, ha dallamaikat kortársaik felhasználták, mintegy népszerűsítették azt, s ez egyáltalán nem számított lopásnak, plagizálásnak. 

A nagysikerű hangversenyen a karzatot is megtöltötte közönség, s a ráadásként játszott, Csajkovszkij, Diótörő című balettjének Nádsípok táncát követően hosszan szólt a vastaps.