A hatvanhat éves költő hatvanhat állatos verse

Hatvanhat vers az állatokról. Ez a címe Makó Zoltán első, nyomtatásban megjelent verseskötetének. Ez volt az immár nyugdíjas poéta eddigi legnagyobb szabású alkotása, de a versgyűjteményes, naprakészen vezetett „nagykönyvébe” ezidáig 122 versét – összesen 805 strófáját – jegyezte fel.  

Bár Zoltán Tolnán alapított családot, a városban szinte mindenki ismeri, és – a dombori gyermektábor egykori gondnokaként – megyeszerte is rengeteg az ismerőse, azt talán kevesen tudják, hogy Hőgyészen született. Nem is akárhol: az ottani Appponyi kastélyban. Igaz, nem főúri, hanem pedagógus családban, a kastélyépületben kialakított egyik szolgálati lakásban. 

Gyermekkorában Zoli inkább rosszalkodni szeretett, „Kiscolost” a csínytevések jobban vonzották, mint a versírás. Csak évtizedek múltán, 52 évesen írta első rímbe szedett műveit: a Nagycsaládosok Tolnai Egyesületének – aminek egyik alapító és vezetőségi tagja – 10 éves születésnapja alkalmából, a tizenegy alapító családról emlékezett meg egy-egy költeménnyel. Ezek az alkotások annyira jól sikerültek, hogy ezután sorra írta a házassági évfordulós, születésnapos rímes köszöntőket, egy idő után már felkérésre is. 

A versírást nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba. Két évvel ezelőtt, 66 évesen azt találta ki, hogy állatokról szóló verseket fog írni. Nekiállt érdekes, különleges információkat gyűjteni az állatvilág szereplőiről. Bő egy év után el is készült az anyag: 66 vers az állatokról. A verseket egy kötetbe gyűjtve és illusztrálva ki is adta. Százötven példány már el is kelt belőle. 
A versírást azóta sem hagyta abba. Sőt, egy másik kötete is megjelent nemrégiben. Ebben szülőfalujáról, Hőgyészről fogalmazta meg érzéseit, idézte fel gyerekkori emlékeit. Mivel 1955-ben született, 55 „fejezetben”, régi fotókkal illusztrálva. És természetesen rímbe szedve.