A világ bármely táján élhetett volna, de nem hagyta el Szekszárdot

Vagyunk még páran, akik beszélgetünk veled, de válaszok híján már csak emlékezünk rád – mondta Orbán György, a Lányi Péter zongoraművész tiszteletére emelt szobor szombati avató ünnepségén. 

A vármegyeszékhely nevében Gyurkovics János alpolgármester emlékezett meg Szekszárd meghatározó alakjáról. Mint mondta, lassan hét éve bekövetkezett halálával véget ért egy korszak, Lányi Péter személyében a város utolsó nagy zongoraművésze távozott. De nemcsak zeneművész volt, hanem sokkal több annál. Kocsmákban, a piacon épp úgy otthonosan mozgott, mint a legnagyobb koncerttermekben. A világ bármely táján élhetett volna, de nem hagyta el szülővárosát. – Kiváló tehetség és nagyszerű ember volt. Kitűnő zenepedagógus, aki népművelőként is megállta a helyét. Tanított a zeneiskolában és a főiskolán. Munkájával segítette a Bartina Néptánc Együttest és a város rendezvényeit. Megalapította a Muslinca Férfikart – sorolta az alpolgármester, hozzátéve, hogy minderre nemcsak tudása tette alkalmassá Lányit, hanem sziporkázó személyisége is, amely mély nyomot hagyott.

Rács Róbert, a Muslinca Férfikar jelenlegi vezetője szintén méltatta elődjét, és a szép számú emlékezőt látva örömmel jelentette ki: sikerült városi ünnepé tenni a szoboravatót. Úgy fogalmazott, hogy a Muslinca Férfikar Lányi Péter műve, ők pedig éltetik, hiszen próbálnak, fellépnek, közösséget alkotnak. A kezdeteket felidézve elmondta, hogy a 2005-ös Szüreti Napokon fellépő Pécsi Bordalnokok sikerét látva született meg az ötlet, hogy borvidéki fővárosként Szekszárdnak is szüksége van bordalokat előadó kórusra. Az elhatározást gyors cselekvés követte, és már következő évi Szüreti Napokon felléptek a Muslincák. Lányi Péter akkori felkonferálásában elhangzott mondata azóta szállóigévé vált: „a hangunk szárnyaló, de a torkunk se kutya”. – Humoros, laza, vidám, bohém ember volt, de emellett mindig precíz, tűpontos szakmaiság jellemezte – mondta még róla Rács Róbert. Végezetül még egy mondatot idézett Lányitól, aki mielőtt elkezdett játszani egy Liszt-darabot, gyakran megjegyezte: „szeret Lisztet játszani, mert mindig magas a sikér tartalma”. Ez a mondat az avatón ismét mosolyt csalt sokak arcára.

Ráadásul a zeneszerző szobrának szomszédságában kapott helyet a Lányi Péternek emléket állító alkotás, ott ahol az egyik padon egykor sokat ült. Fusz György szobrászművész elmondta, hogy megtiszteltetés számára, hogy elkészíthette A Zongoraművész című szobrot. Szerette volna nemcsak a zeneművészt, hanem az embert is megjeleníteni. Zárt, titokzatos, mégis nyitott alak. S mivel a tér adottságait, az ott elhelyezett többi alkotást, térelemet is figyelembe kellett venni, visszafogottabb formára törekedett.

A carrarai márványból készült szobor a Lányi Péter Alapítvány és a Muslinca Férfikar kezdeményezésére, közadakozásból valósult meg. Lányi Péter 2017 januárjában hunyt el, november 27-én lenne 77 éves.