Egy összetört porcelánkészlet is új értelmet nyerhet egy mozaikban

Brauerné Pálfi Andrea pontosan öt évvel ezelőtt állította ki műveit a bonyhádi művelődési központ emeletén.

– Közös kiállításunkat 2018-ban tartottuk két lányommal, Izával és Mírával - emlékezett vissza az alkotó. Szerencsére úgy fest, hogy a művészi véna tovább öröklődött a családban. Annak idején Kovács Feri bácsinál kezdtem ismerkedni a különböző rajzolási és festési technikákkal, eleinte mondhatni a bőség zavarában főként ezek érdekeltek.

Középiskolásként már inkább a grafikák felé húzott a szívem, érettségi után pedig már más dolgok váltak fontosabbá. Andrea egy véletlen folytán kezdett foglalkozni a mozaikkészítéssel, amikor összetört egy porcelánkészlete. Oktatóvideókból és cikkekből próbálta megtanulni, hogyan kezdjen hozzá a mesterséghez.

– Sok sikertelen próbálkozás után saját technikát dolgoztam ki, és csak később éreztem elégedettnek magam. Szerencsére a családom mindenben támogat. Sokféle anyaggal dolgozom, és főként természet ihlette motívumokat használok. Nem adok címet a képeimnek, így nem szorítom keretek közé a kép nézőjét. Így válhatnak részesévé a képnek.

A Mozaik című kiállítást a város polgármestere, Filóné Ferencz Ibolya nyitotta meg:

– Mint oly sokan mások, Andi is kisiskolás kora óta tagja volt a rajzszakkörnek. Annak a körnek, amelyben több, mint hét évtizedes fennállása óta korosztályok sokasága ismerkedett a képzőművészettel, tanult egyfajta látásmódot, nyitottságot a szépre. Bíztatást és iránymutatást kapott tanárától, Feri bácsitól, aki 1970-től vezette a Bonyhádi Képzőművészeti Kört több mint ötven éven keresztül.

Az elmúlt év júniusában a könyvfesztiválon mutattuk be a nagyközönségnek azt az önkormányzat kiadásában megjelent könyvet, melyből megismerhetjük az elmúlt hetvennégy év történetét, a kör egykori vezetőit, és mindazokat, akik tagjai voltak. Részletesebben azokról olvashatunk, akiknek későbbi életében is valamilyen formában meghatározó szerepe volt, van a képzőművészetnek. Köztük Brauerné Pálfi Andreáról is. 

Hadd idézzek most a könyvből, hogy emlékszik erre az időszakra ő maga:

Talán nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, akkor még mozaikról szó sem volt!  Elgondolkodtam rajta akkor: miért pont a mozaik?

Részben erre is választ kaphatunk a már idézett könyvből: „A mozaiknak türelmes, precíz, részletekre fókuszáló alkotóra van szüksége, ebben találtam meg önmagam.”

Végeztem egy kis kutatást. Családtagokat kérdeztem arról milyen tulajdonságát említenék elsőként Andinak, ami a legjellemzőbb rá. A válaszok nem okoztak meglepetést. Az első pillanatban bárki által tapasztalt kedves, segítőkész jellem türelmes, fegyelmezett, megfontolt személyiséget takar. Egy olyan alaptermészetet, mely elengedhetetlen a mozaik készítéséhez.

A türelemről jutott eszembe az első találkozásom Andi egyik alkotásával. Társulási Tanácsülést tartottunk a panzió nagy termében. Falait már akkor az általa készített képek díszítették. Köztük egy olyan lófejet ábrázoló kép, mely apró egyformára metszett szőlővenyigéből készült. Amikor jobban, közelebbről szemügyre vettem akkor látszott valójában miből állt össze a teljes kép.

Első gondolatom az volt, hogy ez eszméletlen! Hogy lehet valakinek ennyi türelme, hogy lehet ennyire precízen megalkotni egy ilyen képet? Később egy beszélgetés során azt is megtudtam, hogy Andi édesapja volt a segéd, akinek pontosan kellett követni minden utasítást!

Apró, pár centis, milliméterre egyforma darabokra vágni több száz vesszőt. Milyen jó érzés, amikor van kihez fordulni, amikor tudjuk, hogy a szerető összetartó család a biztos háttér ott van mögöttünk.

Valahányszor lehetőségem van betérni a panzióba mindig érzem a nyugodt, családias hangulatot, hogy jó emberek fogadnak. Talán nem járok messze az igazságtól, ha azt gondolom, csak így lehet teljesen elmerülni az alkotás, a mozaik világában. Ez a művészi kifejező eszköz indulatos, lobbanékony embereknek biztosan nem való. Kell a belső harmónia, ha pedig körbe tekintünk a teremben ez látszik a falakon minden kiállított darabon.

Kedves közönség, magáról a mozaikművészetről még nem esett szó, kérem ne is várják tőlem, hogy hosszasan erről beszéljek hiszen én csak egy vagyok a szépet szerető közönségből, de semmikép a hozzáértő. Művészettörténeti tanulmányainkból tudjuk, hogy egy olyan régmúltra nyúló művészeti ág melynek technikája és fennmaradt emlékei is szinte alig változtak az évezredek múlásával.

Minden egyes szem megannyi egyéniség, ez adja különös varázsát. Olvastam valahol, hogy egy marok csinos kavics olyan ösztönző hangulati tényező egy mozaikosnak, mint a lenolajkence, a firnisz illata a festőművésznek. 

A kiállítás november 30-ig tekinthető meg, hétfőn 12 és 18 óra között, keddtől péntekig 9 és 16 óra között, valamint november 24-én, szombaton 14 és 17 óra között.