„Feláldoztuk mindenünket a hazának”

Egy szinte mellékes hadszíntéren, Bácskában és Bánátban harcolt '48 augusztusától 1849 augusztusáig a 8. honvéd zászlóalj. Ennek történetéről írt könyvet Horváth Béla tanár úr, aki évtizedeken át a történelemre tanította Dunaújvárosban a Bánki Donát Gimnázium és szakközépiskola diákjait, majd hadtörténeti kutatásokkal kezdte nyugdíjas éveit. 

Szülőfalujában, Baracson, amelynek egy része a XIX. században Tolna vármegyéhez tartozott, az iskola előtt áll egy '48-as emlékmű, s minden március 15-én ott emlékeznek Kornis Károlyra, a szabadságharc honvédjére. Utána kutatva derítette ki, hogy ő a 8. honvéd zászlóaljban harcolt, amely Batthyány Lajos gróf, miniszterelnök hívására szerveződött Pécsen, Tolna, Baranya, Somogy és Bács-Bodrog vármegyék lelkes ifjaiból. 

Két és fél hónapig tartott a kiképzésük. Augusztus közepén indultak gyalogmenetben Verbászra, a bácskai hadszíntérre, ahol már javában tombolt a kegyetlen háború. A környéken élő, a lakosság kis részét alkotó szerbek, s a Nagy Szerbiából átözönlő szerbiánusok gyilkolták az ottani magyarokat, magyar párti románokat, s németeket. Őket védték, értük harcoltak, később Szeged alól indultak Perczel Mór, majd Guyon Richárd parancsnoksága alatt Bácska és Bánát visszafoglalására. 

Sok ütközetben másfélezer honvéd esett el Délvidéken. Sokan jeltelen sírban nyugszanak, s a Himnusz sorára utal a könyv címe, vannak, akik felett nem is domborul sír. 

A történelmi regény idézi a honvéd zászlóalj egyik főhadnagya visszaemlékezésének néhány sorát: „Ez idők voltak életünk legszebb napjai. Feláldoztuk mindenünket a hazának, honfiúi fogadalmunk hű teljesítésével oltárt emeltünk a hazaszeretetnek!”