Nagy Viktória korosztályának egyik legjobb kajakosa volt, most kertépítőként dolgozik álmaiért Ausztriában

– Ifjúsági korosztályban világ- és Európa-bajnok volt, majd 2019-ben, elsőévesként az U23-as kontinensbajnokságon hatodikként, a kínai világbajnokságban pedig negyedikként zárt. Azóta viszont nem lehetett Önről hallani. Mi történt?
– Olyan sportoló voltam, akinek az egész élete a sport körül mozgott. Minden tervem és programom ehhez volt igazítva, de mindig is fontos volt számomra, hogy több lábon állhassak és párhuzamosan építsem az életem mindkét oldalát  – kezdett mesélni lapunknak az elmúlt éveiről a Szekszárdi Kajak-Kenu SE egykori kajakosa, Nagy Viktória. – Próbáltam „több lovon ülni” egyszerre és ez már gimnáziumban nagyon leterhelt. Rengeteget köszönhetek az edzőimnek, Jámbor Attilának és Inger Nikolettának, valamint a családomnak, nélkülük ez lehetetlen küldetés lett volna. Az érettségi időszakában nekem sokkal fontosabb célom volt kijutni az Európa-bajnokságra elsőéves U23-as versenyzőként, ez nagyban megnehezítette a felkészülésemet az egyetemre. Pszichológiát szerettem volna tanulni, de a kontinensbajnokság alatt kaptam az SMS-t, hogy kertészmérnöki szakra nyertem felvételt.

– Ez mennyire változtatta meg az előre kitűzött céljait?
– Amint hazatértem az Európa-bajnokságról, elkezdtem dolgozni a családi vállalkozásban a Szép Kert Kft.-nél. Nem telt el sok idő és valójában ebben is megtaláltam a sajátos szemléletemet és a pszichológiai vonatkozásokat, ám mindeközben levelezőn jártam egyetemre, szinte minden hétvégén Budapestre utaztam, de a heti nyolc-kilenc edzés sem maradhatott el. Nehéz volt helytállni, de minden energiámat belefektettem, mégis elfáradtam és megváltoztam. Hiába a sport volt az életem és minden boldogságom, de elkezdett jobban magába szívni a sok terv és álom, amit a kajak mellett dédelgettem. 

– Ekkor jutott arra a következtetésre, lehet, hogy a sport mégsem az Ön útja?
– Azt hiszem, igen. A sporttal töltött évek sokkal többet adnak, mint azt el lehet képzelni és később rengeteg módon lehet hasznosítani. Mondhatni, én most is azokból az évekből élek. Nem lennék képes érvényesülni a jelenlegi szakmámban, ha nem tanultam volna meg, mi az, hogy küzdeni valamiért. „Jámbiék” mondták mindig, hogy 

 a szüleim pedig azt, hogy

– Úgy gondolta, hogy külföldön jobban tud érvényesülni?
– Sosem akartam elhagyni Magyarországot, mert minden tervem oda kötött, ráadásul angolul sem tudtam megtanulni, valahogy az ment a legnehezebb. A szerelem hozott ki Ausztriába. Hónapokba telt, mire el tudtam helyezkedni Grazban, eleinte takarításban és gasztronómiában dolgoztam, közben elkezdtem angolul beszélni és amennyire időm engedte, németül tanulni. Emellett az egyetemet sem adtam fel, hazajártam vizsgázni. A párkapcsolatomnak idővel vége lett, de jól döntöttem, hogy kint maradtam, mert megtalált a lehetőség egy kertépítészeti cég személyében.

– Mit kell pontosan csinálnia?
– Jelenleg kertépítéssel és karbantartással foglalkozom, vagyis ültetéssel, területrendezéssel foglalkozom, de sövényt és füvet is nyírok, kaszálok, metszek, locsolok és minden, ami ehhez tartozik. Néha csiszolok, máskor fúrok, van, hogy betont török vagy kültéri kondipark alapját építem. Ez egy eléggé színes munkakör, minden nap más a feladat. Az biztos, hogy nehéz fizikai munka és nőként nem egyszerű helytállni, de ebben is segít a sportmúltam. Két és fél éve költöztem ki Ausztriába, de már négy év munkatapasztalatom van kertészként, mindezt 23 esztendősen.

– Nem néznek Önre furcsán emiatt?
– Látok néha olyan tekintetet, akiknek hatalmas kérdőjel van a szemében velem kapcsolatban. Nem tudják elképzelni rólam, hogy kertész vagyok. Puhánynak néznek, mert szeretek nőiesen öltözködni, sminkelni, ékszerekben járni. Vagy azt, hogy biztos nem bírnám a koszt, ami ezzel jár vagy, hogy nincs magas tűrőképességem. Nem akarok férfiként viselkedni, nem akarok olyan erős lenni, mint egy férfi, de ha kell, beállok és megpróbálok velük együtt dolgozni.

– A TikTok-videói alatt a kommentek azt jelzik, elfogadják Önt. Ennek érdekében indította el csatornáját?
– Egyrészt igen, hogy lássák az emberek, akkor is maradhatunk nők, ha férfiasabb szakmát választottunk magunknak, másrészt önmagam szórakoztatására vágtam bele, harmadrészt pedig nem igazán látok olyan tartalmakat, ahol bemutatnánk, hogy mit jelent kertésznek lenni. A legtöbb ember azzal köti össze, hogy otthon elrendezi a saját kertjét. Ennél sokkal többről szól kertésznek állni, ezért szeretnék egy kis betekintést engedni a szakmám „eldugott” részeibe.

– És milyen célok vezérlik egy 23 éves magyar kertészhölgyet Ausztriában?
– Idén diplomáztam és készülök a mesterképzésre, kertépítészetet tanulok majd, azt már külföldön. Bátyjámmal néhány éve megalapítottuk otthon közös cégünket, a Landcare Garden Kft.-t, ami pontosan azzal foglalkozik, amiből mesterdiplomát akarok szerezni. Ezt a vállalkozást szeretnénk fejleszteni, építeni és esetleges új technológiákat, lehetőségeket vinni Magyarországra. Azt vallom, hogy legalulról kell kezdeni az építkezést, mert hogyan tudnál céget irányítani úgy, ha valójában te sosem piszkoltad be a kezed és sosem végezted el azt a munkát, amire másokat kérsz meg?