TEOL

– Sokkal jobb a tábor, mint amire számítottam – mondta széles mosollyal az arcán Madari Zoltán, a kecskeméti ÁFEOSZ középiskola harmadikos tanulója. – Egy csomó új embert ismertem meg. A szobatársaimmal gyakorlatilag végigszórakoztuk az éjszakát. Bár nőuralom van, ezzel a helyzettel is megbirkóztunk, és őszintén szólva nem is esett nehezünkre – tette hozzá nevetve. – Azt hittem, csupa unalmas előadás vár ránk, aztán kiderült, hogy ezek nemcsak érdekesek, de a szerkesztőségi munka során cikk formát is öltenek. Az interjúkészítést különösen testhezálló feladatnak érzem – fordította komolyra a szót Zoli.

– Engem is székhez szögeznek az előadások, az újságírás pedig nagyon tetszik – tette hozzá rögtön Bódog Boglárka, a szekszárdi I. Béla Gimnázium harmadikos tanulója lelkesen. – Szuper a csapat! Szinte már nincs senki, akit ne ismernék. Első este leültünk körbe az udvaron, bemutatkoztunk egymásnak, és sokáig beszélgettünk – mondta csillogó szemmel.

A nap folyamán a diákújságíróknak lehetőségük volt szót váltani ifj. Schirilla Györggyel is, aki a kollégium dísztermében tartott előadást a fiataloknak. Később Ónodi Szabolcsot, a tábornak otthont adó Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium igazgatóját faggatták.

A munka érdemi része délután kezdődött. Az ifjú tollforgatók asztalhoz ültek, hogy papírra vessék az atomerőműben tett látogatás tapasztalatait, és a vezérkarral folytatott beszélgetéseket. A kis szerkesztőségek ekkorra már összeszokott csapatként működtek együtt. Miután a fiatalok befejezték a munkát, irományaikat a szakértő zsűri bírálta el. Azt viszont csak ma délután tudják meg, kik kapnak díjat.

A legjobbnak ítélt alkotások a csütörtöki SÉTA oldalon jelennek meg. A nap fáradalmait a tollforgatók egy játékos vetélkedőn pihenték ki. Bár este még vidáman múlatták az időt együtt, már mindenkiben ott bujkált a nyomasztó érzés: holnap sajnos haza kell menni.