TEOL

Ha valami messziről jött ember megkérdezné, hogy mi a magyar egészségügy legfőbb jellegzetessége, azt felelhetnénk neki, hogy az átszervezés. Dr. Ürögi Éva például már négyszer munkahelyet váltott, papíron. A valóságban 35 éve ugyanott, a pincehelyi kórháznál dolgozik. Jelenleg az intézmény vezető főorvosa.

  Dr. Ürögi Éva, az intézmény vezető főorvosa (Fotó: Gottvald Károly)

Gyógyító munkáját 1977-ben Tamási Járás Kórházában kezdte, aztán ugyanott, a Tolna Megyei Egyesített Gyógyító Megelőző Intézet égisze alatt folytatta, később az önálló, pincehelyi Szent Orsolya Kórház lett a munkáltatója, ami integrálódott a Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórházába, s ennek az anyaintézménynek a neve most, miután állami kézbe került, Tolna Megyei Balassa János Kórházra változott.

Az átszervezések feladatátcsoportosításokkal is jártak, aminek a kis kórház több kárát látta, mint hasznát. Pedig nem véletlenül került annakidején Pincehelyre kórház. Nélküle ez a térség ellátatlan lenne, ugyanis a legközelebbi gyógyászati centrumok mindegyike – a siófoki, a dombóvári, a szekszárdi – legalább ötven kilométerre van. Ezért született az a döntés 1953-ban, hogy ideiglenes jelleggel kórházat nyitnak Pincehelyen. Ez az ideiglenesség, ez a bizonytalan jövő jellemzi a létesítmény egész történetét, a közel hatvan évet.

A környező 14 településen élő 30-32 ezer ember ellátása a pincehelyi kórház feladata. Miközben a működésük nem más, mint drámai küzdelem a megmaradásért. A hatvanas-hetvenes években teljesen önellátó volt az intézmény, sokaknak adott munkát. Tíz orvos dolgozott itt, mostanra négy maradt, illetve egy ötödik is van, aki a járóbetegrendelést tartja. Volt negyven belgyógyászati, harminc sebészeti, harminc szülészeti ágy.

Ma húsz aktív és húsz krónikus ágyat foglalhatnak el a betegek. A emeleten lévő 50-60 ágy kihasználatlan, kihasználhatatlan a hatályos rendelkezések szerint. Működtettek kertészetet, mosodát, tartottak sertéseket, szinte minden alapanyagot megtermeltek a konyhára. Konyha még van, mosoda már nincs, és sok más egykori dologra csak az elárvult, romló épületek emlékeztetnek: a kisvágóhíd, az üvegházak maradványai, az üres szolgálati lakások.

Dr. Ürögi Éva reméli, a döntéshozók előbb-utóbb fel fogják ismerni, hogy a kistérségi ellátás miért fontos. Azért, mert esélyegyenlőséget garantál a falvak betegeinek, akik perceken belül orvoshoz juthatnak, s nem kell ötven kilométert utazniuk, hogy foglalkozzanak velük. Az idő: élet.

A betegszállítás a pincehelyi kórház egyik legnagyobb problémája. Hetente kétszer Szekszárdra viszik azokat a járóbetegeket, akiket ott kell vizsgálni, kezelni. Ehhez az önkormányzatoktól kapnak kölcsön kisbuszt. A kistérségi összefogás más területeken is megmutatkozik.

Defibrillátorhoz, váladékszívóhoz, EKG-készülékhez is ennek köszönhetően jutottak. Konyhafelszerelést egy német támogató adományozott a kórháznak. A festési, mázolási, épület-helyreállítási, parkfenntartási munkák többségét az ozorai önkormányzat finanszírozza.
A kiskórház előnye a családias légkör. A szakszemélyzet lelkiismeretes, a koszt jó. A pincehelyi kórház akkreditált diabetológiai szakellátási hely.

Működik itt nőgyógyászati szakrendelés, kardiológiai gondozó, és november óta nefrológiai gondozó is, a vesebetegeknek. A további fejlesztésekről kellene gondolkodni, de a leépítés van napirenden.