Agyonvertek mindenkit, akivel találkoztak

Nagy és véres harcnak volt a helyszíne Dunaföldváron a Baross utca, ahol 1907. június 23-án négy legény hatalmas karókkal, dorongokkal fölfegyverkezve, mindenkit leütött, akit ért.

A hírhedté vált négy fiatal Német Mihály Banai 21 éves, Kis András Francsics 21 éves, Német Sándor 18 éves és Vajai János 18 éves dunaföldvári fiúk voltak. Közülük ketten, Kis és Német Mihály tervezték el, hogy a végzetes nap estéjén a Baross utcában lakó Zerza nevű legényt agyonverik. Mielőtt hozzáfogtak volna véres munkájukhoz, találkoztak Vajaival és Német Sándorral, akiket szintén sikerült megnyerni tervüknek. Így már négyen indutak el felfegyverkezve az említett utca felé, és eközben megbeszélték, hogy azt is leütik, akivel útközben találkoznak. Már a második ház előtt meglátták egy fatörzsön ülve Pintér Ferencet, akit rögtön megtámadva dorongokkal agyonütöttek, illetve Kovács Gulyás Jánost, akit életveszélyesen megvertek, valamint három lányt, akik bemenekültek az egyik közeli házba.

Az első sikerektől vérszemet kapva a kapukat is elkezdték döngetni, majd Skuta Sándort és feleségét ütötték le, akiket szintén vérükben heverve hagytak az úton, végül Fekete Mihályt is helyben hagyták. Ekkor futottak bele két rendőrbe, akik kardot rántva az őket megtámadóknak estek. Ekkor Német Sándor és Vajai elmenekültek, Kis és Német Mihály viszont tovább harcolt a két rendőrrel, akik közül Horváth Józsefet súlyosan megsebesítették, azonban Czobor Sándor a két legényt vagdalta össze, és mások segítségével bekísérte őket.

Németh Mihály és Kis András bevallották tettüket, míg Vajai azt állította, hogy ő senkit sem ütött meg, Német Sándor pedig azt, hogy csak az első ütlegelésben vett részt.

A bíróság végül Német Mihályt és Kis Andrást 15-15 évi fegyházra, Német Sándort 5 évre ítélte, Vajai Jánost pedig nem találták bűnösnek az esküdtek. Ezzel azonban még nem volt vége az ügynek. A következő év májusának végén tárgyalta a szekszárdi kir. törvényszék a szándékos emberölés bűntettével vádolt ifj. Gallai István dunaföldvári lakos ügyét, ugyanis a vizsgálatok és a tárgyalások során kiderült, hogy tudott társai szándékáról, hogy azon a végzetes napon egy dunaföldvári legényt meg akarnak verni. A bekövetkezett vérengzést azzal mozdította elő, hogy a már elítélt tetteseknek hatalmas karókat bocsátott a rendelkezésére, sőt, ezeket ő maga vitte a helyszínre, ahonnan ezután azonnal távozott. Az esküdtek ifj. Gallai Istvánt a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében mint bűnsegédet bűnösnek mondták ki, s hat hónap fogházra ítélték.

A Tolna megyei gyilkosságok sorozat további részei

I. Fej nélküli hulla borzolta a kedélyeket

II. Több mint húsz baltacsapással végzett alvó férjével

III. A madocsai csendőrgyilkos szökésének híre bejárta egész Európát

IV. Baltával majd lapáttal verte agyon szeretője feleségét

V. Az örökségért verte agyon szódásüveggel, vasalóval anyósát

VI. Adósságuk miatt ölt a gyilkos házaspár

VII. Először megszökött, majd nem akart vallani a koronatanú

VIII. Saját revolverével lőtte le a tulajt a rajtakapott betörő

IX. Ötvenkilenc szúrással végeztek egyikük apósával

X. Vasvillával és késsel is leszúrta anyjára támadó mostohaapját

XI. Két halálos baltacsapással végzett volt munkaadójával

XII. Tartozása miatt megölte, majd az árokba hajította öccsét

XIII. Közvetlen közelről lőtte tarkón söréttel szeretője férjét