Másfél kilós kalapáccsal verte fejbe édesanyját

Először 1956 márciusában említette meg egy cikkében a Tolnai Napló a bölcskei Csider Miklós nevét. Ekkor arról adtak hírt, hogy 31 családdal és 167 hold földdel Felszabadulás néven Bölcskén új termelőszövet kezet alakult. A cikkben Juhász József elvtárs a paksi járási tanács termelő­szövetkezeti osztályának vezetője mondta a következőket:

„...Az új termelőszövetkezetbe lépett Csider Miklós, aki egész kis fűrésztelephez szükséges felszerelést hozott magával. Beszélgettünk a termelőszövetkezet új tagjaival, és Csider elvtárs többek között azt mondotta: „A felszerelést saját magam készítettem el, de gondolkodás nélkül hozom magammal a termelőszövetkezetbe, mert a jövőmet a családom számára ott akarom biztosítani.’’...”

1957. december 2-án aztán már őrizetbe vették Csider Miklóst társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűntette miatt. A nyomozás során alapos gyanú merült fel azzal kapcsolatban is, hogy ő gyilkolta meg 1947. novemberében a vele egy házban lakó édesanyját.

1958. február 11-re már be is vallotta tettét egy kihallgatáson, amikor a bizonyítékok miatt már nem mondhatott mást: — Meggyilkoltam az édesanyámat. Mintegy 600 oldalnyi akta gyűlt össze Csider ellen bizonyítékként, több mint 100 ember tett tanúvallomást. A nyomozás során a következő történetre derült fény:

Csider egyedüli gyermek volt a családban, és szülei szeretetükben mindent megadtak gyermeküknek. A háború előtti években igen sokat katonáskodott Csider, és emiatt italozni kezdett. Ez odáig fajult, hogy felbomlott a családi élete 1945-ben. Ezután visszaköltözött

Bölcskére özvegy édesanyjához, aki magányosan lakott a családi házban. Az anyának fájt fia züllött élete, próbálta visszatéríteni a jó útra, valósággal könyörgött neki. Fia, aki már javában benn járt a férfikorban, hajthatatlan maradt, sőt, azt kérte anyjától, hogy írassa rá a vagyont. Az anya ezt nem tehette meg, hiszen neki is élnie kell valamiből, és tudta azt is, hogy azzal csak segíti fiát a lecsúszott, dologtalan életben, mert lesz miből mulatoznia. Időközben tovább fokozódott Csider züllöttsége: nők, alvilági emberek lettek a barátai, nekik adta mindenét. Ez tovább mérgesítette az anya és fia között a helyzetet, 1947-ben már azt követelte az anya a hatóságoktól, hogy lakoltassák ki fiát, nem bírja ezt az életet, és a szükség hátha rákényszeríti fiát a javulásra. A bíróság kiadta a végzést: Csider Miklósnak 1947. november 1-jén 12 óráig ki kellett kiköltöznie a lakásból. Ezt azonban nem tette meg, sőt még egy lapáttal rátett, még többet mulatozott. November 11-én este az italozás után még arra sem volt ereje, hogy levetkőzzék: ruhástól aludt el az ágyon. Reggel arra ébredt, hogy valaki beszél a konyhában. Felismerte édesanyja hangját, amint őt korholta. Erre felkelt, az ágy végéből elővette az ott lévő mintegy másfél kilós kalapácsot – bognár és kádár volt a mestersége – és kirontott a konyhába. A kalapáccsal fejbe verte édesanyját, aki ezután holtan esett össze.

A holttestet először a kútba akarta dobni, de, hogy megjátszhassa a „baleset” látszatát, ledobta a pince lépcsőjén, mintha onnét esett volna le, és az ütések következtében lelte volna halálát. A kalapácsot a kútba dobta, bement ezután a műhelybe, megmosakodott, majd pedig elment a kocsmába. Amikor hazajött, akkor fedezte fel a konyha kövén a vértócsát. Felmosta, majd ismét inni ment. A szomszédok, mikor nem látták az öreg Csidernét, mindjárt valami „rosszra” kezdtek gyanakodni. Ismerték a fiút, ezért szóltak a rendőrségnek. Meg is találták az asszonyt holtan, vérbe fagyva.

Az idők során Csider megnősült, de az új felesége sem bírta ki mellette: már baltával is zavarta, az asszony alig tudott menekülni.

Bíró: Az előbb azt mondotta, hogy nagyon szereti az italozást. Mit értsek ezalatt, mennyit szokott átlagosan elfogyasztani egy nap alatt?

Vádlott: Átlagosan legalább 2-3 litert, de ha jó hangulatom volt, meg összejött a társaság, ennél többet is meg szoktam inni.

Bíró: És ettől a mennyiségtől még tudta, hogy mit csinál?

Vádlott: Nagyon bírtam a bort, ez még nem ártott meg különösebben. Ilyenkor még mulatoztam és ha volt nő...

Bíró: Tehát nem néha-néha szokott csak nagyobb mennyiségű bort elfogyasztani, hanem mindennap.

Vádlott: Igen, mindennap. Ez volt a fő szórakozásom.

Bíró: Édesanyja mit szólt ahhoz, hogy maga állandóan csak ivott, mulatozott?

Vádlott: Az édesanyám nagyon szeretett engem, és mindig mondogatta, hogy ne csináld ezt, fiam. Én azonban nem sokat törődtem azzal, hogy mit mond, elvégre is felnőtt voltam, és különben is nem úgy loptam a pénzt ahhoz, hogy ihassak

Bíró: Veszekedés nem volt köztük amiatt, hogy maga ennek ellenére is tovább ivott, mulatozott?

Vádlott: De igen, volt. Édesanyám még azt is mondta, hogy miért nem adom inkább neki a pénzt, majd ő megtakarítaná. Én megmondtam neki, hogy ne avatkozzon a dolgaimba, hagyjon engem békén. Végül persze már sokat veszekedtünk, mert sosem állta meg szó nélkül, ha italosan mentem haza.

Bíró: Ezek szerint az édesanyja mindig jóra intette magát, próbálta visszatéríteni a rendes útra, de maga nem hallgatott rá. Ahhoz mit

szólt az édesanyja, amikor látta, hogy maga nőt visz a lakására?

Vádlott: Ezért is nagyon haragudott, mert jobban szerette volna, ha rendes családi életem van és nem szórom el a sok pénzt a mulatozásra.

Bíró: Miben jutott kifejezésre, hogy rossz viszonyban élt édesanyjával?

Vádlott: Nem beszéltünk egymással, csak akkor, amikor édesanyám kitört magából mulatozásaim miatt. Eleinte köszöntem neki, de később már az is elmaradt. Külön szobában laktunk, és kerültem még azt is, hogy találkozzunk.

Csider Miklós végtelen nyugalommal állt a bíróság előtt. Már a tárgyalás elején feltűnt az értelmes mondatszövése, logikus gondolkodása és a ravaszsága. Dr. Farkas tanácsvezető bíró sorra tette fel neki a kérdéseket, a legapróbb részleteket is igyekezett tisztázni, és így lassan kidomborodott Csider és édesanyja közti viszony.

Láthatóan őszinte volt Csider, nem tagadta tivornya életét és rossz viszonyát édesanyjával. Lassan elérkeztek az események azokhoz a napokhoz, amikor Csider édesanyját vérbefagyva megtalálták.

A rendőrséggel az eseményeket a nyomozás során a tettessel rekonstruálta. Csider akkor elmondta, és bemutatta, hogyan végzett édesanyjával egyik reggel, hogyan igyekezett utána eltüntetni a nyomokat, és hogyan igyekezett megjátszani az ártatlant: meglepetést színlelt, amikor édesanyja halála napvilágra került, sírt, bánkódott.

A bíróságon azonban azt mondta, hogy semmi sem igaz abból,

amit a rendőrségen vallott, azaz visszavonta a rendőrségi vallomását. Hivatkozott a legkülönfélébb dolgokra, ami ugyan a bűnözőknek általános trükkje a bíróság előtt, de azért mégis el kellett halasztani a tárgyalást a körülmények tisztázása, a bizonyító eljárás kiegészítése vé­gett. A rendőrségi vallomás visszavonása után egész máshogyan mesélte el a körülményeket, mint ahogyan az eddigi adatok szerint történtek. Sőt, a legravaszabb módon minden közbevetett kérdésre határozott, láthatóan „elfogadható” magyarázatot adott. De aztán következtek a tanúvallomások...

Kihallgatták Csider későbbi feleségét, akinek elmondta, hogy anyját ő gyilkolta meg. Egy volt hatósági személyt is kihallgattak tanúként, aki abban az időben foglalkozott az üggyel, és ez is csak nyilvánvalóvá tette — a tagadás ellenére is —, hogy Csider a gyilkos. Sorra jöttek az egyéb bizonyítékok is, de a vádlott ennek ellenére is határozottan tagadott, magyarázkodik, sőt, néha cinikus nyugalommal próbálta figyelmen kívül hagyni az ellene szóló bizonyítékokat.

Elhangzott Tóth Sándor ügyész vádbeszéde, meghallgatják a védő­beszédet is. A bíróság visszavonult ítélethozatalra, de az ítélethirdetést szombat délelőttre halasztotta.

A bíróság végül bűnösnek mondta ki Csider Miklóst felmenőágbeli rokonon elkövetett szándékos ember­ölés bűntette miatt, és ezért 14 évi börtönbüntetésre és 10 évi jogvesztésre ítélte.

A bíróság felsorolta az indokokat: tényként állapította meg, hogy Csider édesanyját, kivel haragos viszonyban élt, egy nyélnélküli kalapáccsal többször fejbe ütötte, és anyja az ütések következtében mindjárt meg is halt. Erre Csider a holttestet elvonszolta a pincelejárathoz, ott ledobta, és még téglákat feszegetett rá, hogy a baleset látszatát keltse.

Csider mindvégig tagadott, az esetnek nem volt szemtanúja, de a közvetett bizonyítékok sorozata cáfolhatatlanul bebizonyította Csider bűnösségét. Csider és védője enyhítésért fellebbeztek, az ügyész tudomásul vette az ítéletet.

Végül ’59 májusában került pont az úgy végére. Csider Miklós bölcskei lakos 14 évi börtönbüntetését jóváhagyta a Legfelső Bíróság.

Tíz évvel később egy nyilatkozatban ismét előkerült Csider neve. Ekkor Ifjú Udvari Gáborné, általános iskolai tanár mondta a következőket: — Sokat tűnődtem már azon, hogy mi lehet az oka ezeknek a borzalmas eseteknek. Nem lehet letagadni, a mi falunkban valóban sok ilyen történt, s miatta megbélyegezték Bölcskét. De alaptalanul. Mert a bölcskei ember — aki valóban bölcskei — nem ilyen. Ne felejtsük el, hogy ezek a tettesek egy kivételtől — Csider Miklós — eltekintve, nem bölcskeiek, hanem máshonnan verődtek ide. A mi falunk adottságai, lehetőségei sok tekintetben kedvezőek, s a különböző kóbor emberek éppen ezért vadászterületnek tekintik. Ebből következik, hogy nagyon felhígultunk, állandóan szállingóznak ide az olyan emberek, akiknek egy része nem szeret dolgozni, nem is akar, de mégis szeretné megszedni magát. Ezek körében meglehetősen lazák az erkölcsi normák, s nem egy egészen gátlástalan, s miattuk lett rossz hírneve a falunak — A Csider? — Igen, ő bölcskei, de egy magában még nem feketítette volna be a falut, mert hiszen másutt is történnek hasonló esetek, bár ez nem vigasztaló. Salak minden néprétegben van. Az őslakosokban is. De, hogy a falu mennyire nem azonosítja magát az ilyen tettekkel, éppen az ő példája mutatja. Csider a hosszú börtönélet után végül is kiszabadult, de jobbnak látta elköltözni innen. Ha a falu befogadja, akár hallgatólagosan is sorsközösséget érez vele, nyilván továbbra is jól érezte volna magát benne.

A Tolna megyei gyilkosságok sorozat további részei

I. Fej nélküli hulla borzolta a kedélyeket

II. Több mint húsz baltacsapással végzett alvó férjével

III. A madocsai csendőrgyilkos szökésének híre bejárta egész Európát

IV. Baltával majd lapáttal verte agyon szeretője feleségét

V. Az örökségért verte agyon szódásüveggel, vasalóval anyósát

VI. Adósságuk miatt ölt a gyilkos házaspár

VII. Először megszökött, majd nem akart vallani a koronatanú

VIII. Saját revolverével lőtte le a tulajt a rajtakapott betörő

IX. Ötvenkilenc szúrással végeztek egyikük apósával

X. Vasvillával és késsel is leszúrta anyjára támadó mostohaapját

XI. Két halálos baltacsapással végzett volt munkaadójával

XII. Tartozása miatt megölte, majd az árokba hajította öccsét

XIII. Közvetlen közelről lőtte tarkón söréttel szeretője férjét

XIV. Agyonvertek mindenkit, akivel találkoztak

XV. Mulatozás után csaptak le haragosukra, halálra verték

XVI. Többszöri baltacsapással ölte meg anyjának ártani akaró feleségét