Elhunyt Mözsi-Szabó István

Tanítani 1951-től kezdett. Bogyiszlón, Szekszárdon és Decsen volt rajztanár, majd – 1963-ban – a fóti gyermekváros képzőművészeti nevelője lett. Közben folyamatosan rajzolt, festett, metszeteket készített. 1975-ben visszaköltözött Tolna megyébe. Szekszárdon kapott műteremlakást. Kísérleti szövőműhelyt vezetett a Babits Mihály Művelődési Házban, tíz éven át, tudományos főmunkatársi státuszban. Közben házat épített Bogyiszlón, ahol 1981-től, első felesége haláláig, 2002-ig lakott.

Aztán Tolnára költözött és ismét megházasodott. Az életművét reprezentáló harminc festményt 75 éves korában Tolna városának adományozta, melyekből állandó kiállítás nyílt a helyi múzeum épületében. A szerződést később felbontották, képei attól kezdve a háza melletti kiállító teremben voltak láthatók. Erdélyi barangolásai nyomán született meg legismertebb festménysorozata, a Vigyázó tornyok. A fatornyos templomokat megörökítő mintegy negyven képe, a romániai falurombolások elleni tiltakozást hirdeti. Vándorkiállításokon számos kulturális intézménybe és iskolába eljutott a kollekció. Alkotásaival több, mint nyolcvan egyéni és számos csoportos tárlaton találkozhatott a közönség. Festményei eljutottak Európa több országába, a volt Szovjetuniótól Hollandiáig. Képei középületek díszéül szolgálnak, magán és közgyűjteményekbe, galériákba kerültek.

Munkássága elismeréséül 1987-ben Babits-plakettban, 1989-ben a Tolna Megyei Tanács Alkotói Díjában, 1997-ben Babits-díjban, 2000-ben „A Tolna megyei művészetért” plakettban, 2003-ban „Tolna Városért” díjban részesült. Megkapta 2004-ben a Csokonai alkotói díjat, 2009-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet, 2015-ben pedig a Tolna megyei Príma-díjat.

Temetéséről később intézkednek.