Egy egész falu gyászolja a tragédia áldozatait Gyulajon

Három gyulaji férfi vesztette életét egy balesetben. Ketten válságos állapotban kerültek kórházba. A tragédiáról a múlt pénteken este emlékeztek meg Gyulajon a helybeliek, fejet hajtva az elhunytak előtt.

Szeri Árpád

Fotó: Mártonfai Dénes

Imbolygó fények a kőkereszt alatt. Az égő gyertyák, mécsesek üzenik, hogy a helyszínre, azaz Gyulajra, a központba érkeztünk. Nem egészen fél órával a megemlékezés előtt, így még csak néhányan álldogálnak a teret övező házak előtt. A közelben középkorú férfi és fiatalabb ismerőse beszélget, feléjük tartok, megszólítom őket és mi másról, mint a tragédiáról érdeklődőm.

– A fia is áldozat – intett fejével idősebb társa felé a fiatalabbik. Éppen részvétemet fejezném ki, amikor az érintett – Tóth Ervin – pontosított. – Nem halt meg, életveszélyes állapotban van a székesfehérvári kórházban – beszélt határozottan, de szavain érződött a megindultság.

– Mit tud róla? – kérdeztem. – Na látja, épp ez az – válaszolt lemondóan. – Telefonon beszéltem a kórházzal, azt mondták, így nem adhatnak felvilágosítást. Be nem mehetek hozzá, mert nem vagyok beoltva. De most muszáj lesz ezt megtennem, mert a fiam várhatóan sokáig fekszik majd a kórházban. Azért kézen-közön szerzett információt tizenkilenc éves fia állapotáról. Újraélesztés, vízömleny, vérömleny – követték egymást a súlyos helyzetet érzékeltető szavak.

Az elektromos mopeden hallgatagon üldögélő Horváth Ignác szegről-végről rokona az áldozatoknak. Igaz, Gyulaj kis település, ha más nem, távoli rokonság sok család között kimutatható. – Amikor meghallottam mi történt, megdöbbentem és először nem akartam elhinni – közölte. – Együtt nőttünk fel és már nincsenek köztünk... Én nem vagyok szülő, de így is borzasztó érzés. A többség ismerősöktől, hozzátartozóktól érkezett telefonhívások által szerzett tudomást a tragédiáról. A megemlékezés előtt pár perccel a helyszínre érkező Csapláros Károlyné is. – Iszonyatos volt – írta le saját, de vélhetően mások lelkiállapotát is. – Össze van törve mindenki – tette hozzá.

Közben a térre mind többen jönnek, egyre tömöttebb félkör formálódik a kereszt előtt és folyamatosan gyarapodik a talapzathoz tett gyertyák, mécsesek, virágok száma. Méltóságteljesen és szótlanul zajlik az emlékezés. Azután egy elcsukló hang hallatszik, a félkör belsejéből. Két helybeli asszony világosít fel: Pozsonyi Miklós, az egyik elhunyt – két kisgyermeket hátrahagyó – fiatalember édesapja szól a jelenlévőkhöz.

– Én annak örülnék a legjobban... – fulladt sírásba a mondandója, majd újrakezdte. – Három elment, de legalább az a kettő megmaradna. Ne keressünk hibást, itt mindenki áldozat. Nézzetek körül! Mindenki rokon, mindenki barát. Egy falu gyászol, gyerekek.

Azután, s voltaképpen ez a megemlékezés hivatalos része, beszél az egybegyűltekhez Szatmári István, a helyi roma önkormányzat elnöke és Selmeci László, a település polgármestere. A részvétnyilvánítás mellett mindketten messzemenő támogatásukról biztosítják a karambol áldozatainak szüleit, hozzátartozóit. Nemcsak erkölcsileg, hanem rendkívüli segéllyel, a temetkezés költségeinek fedezésével anyagilag is. Harang tompa kondulása érkezik valahonnan a magasból.

– Jobb lett volna más alkalomból találkoznunk – jegyezte meg a televíziós interjú előtt Selmeci László és ezzel csak egyetérteni lehet. Indulófélben vagyunk, amikor a félkör szétnyílik és néhányan egy asszonyt támogatnak a kereszttel szemközti épülethez. Valaki lélekszakadva vízért rohan. A legifjabb elhunyt édesanyja tér magához félájult állapotából és vigasztalanul kiáltja a sötétbe, egymás után többször is: – Zsolti... Zsolti...

Borítóképünkön: A gyulajiakat sokkolta a tragédia. Könnyezve, sírva emlékeztek a keresztnél

Címkék#balesetek

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a teol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában