Nem túl kecsegtetők a szőlőtermelők kilátásai

A bátai Kocsis János és családja már befejezte a szüretet, pedig ötven hektáron termeltek szőlőt. Az ültetvény zöme már új telepítésű. Egy kiló szőlőért idén alig adnak annyit, mint egy kiló kukoricáért, mondta a fiatal termelő. A szekszárdi borászok, felvásárlók nem igazán törték magukat, hogy szőlőt vegyenek, egyedül a királyleánykát tudták eladni egy neves pincészetnek. A többi szőlőt az alföldi nagy borászatok vették át, bruttó száz forintért. A szállítás költségét a felvásárlóval megosztották. Így is kilónként 8 forintra jött ki a fuvar ára.

Idén a gépi szüretet részesítették előnyben, négy nap alatt végzett is a kombájn, máskor ezt kézzel szedve egy hónapig művelte legalább 25 ember. Sajnos a szőlőt nem lehet hetekig tárolni, mint az almát, ha beérett. El kell adni annak, aki megveszi, a termelő így kényszerhelyzetben van.

Az alsónyéki Mirk Fanni 15 hektáros ültetvényén is a vége felé tart a szüret. A fiatal gazdálkodó elmondta, a termés nagy többségét értékesítették, ők is leginkább alföldi felvásárlónak. A szekszárdi borászok arra hivatkoztak, hogy a járvány miatt kevesebb volt a forgalmuk, így sok bor ragadt benn a pincében, tartályokban.

Mindennek megy felfelé az ára, a gáz­olajnak, a permetszernek, a szőlőmunkások bérének, csak a szőlőnek nem, mondta Mirk Fanni. Idén ők is zömében kombájnnal dolgoztattak, csak kisebb tételeket szedettek le emberekkel. Fanninak az édesanyja segít a papírmunkában, bátyja pedig a művelésben. Az idei évtől megpróbálkozik a borászkodással is, hiszen szőlész-borász mérnök a végzettsége. A terve szerint évről évre fejlesztené a borászatát is.

A kézi szüret sokba kerül a termelőnek

Az elmúlt pár évben divat lett, hogy brigádok alakulnak, amelyek adott munkákra elszegődnek, vagy legalábbis szeretnének.

– Szüret előtt feladtunk egy hirdetést, hogy szüretelőket keresünk, mivel az addigi munkásaink egy része – főleg a fiatalabbja – kiment külföldre dolgozni. Győztük kapkodni a telefont, annyian jelentkeztek, de mind vidékről és horribilis árért – mondta Róth Pál szekszárdi szőlőtermelő.

– Például Somogyból és Békés megyéből is jött volna egy-egy brigád, 10 fővel, ebből az egyik ember csak munkafelügyelő lett volna, vagyis nem dolgozik, és fejenként 15 ezer forintot kértek. Kérdezem én, mennyi szőlőt kellett volna fejenként leszedniük, hogy az nekem megérje – tette hozzá felháborodva. Egy kiló kékfrankos szőlőért ugyanis 120 forintot fizet nekem a felvásárló, és ez idén még nem is a legrosszabb ár. Nem véletlen, hogy egyre népszerűbbek a szőlőkombájnok, gyorsabban dolgoznak és olcsóbbak is, mondta Róth Pál.

Borítóképünkön: Idén nem nagyon éri meg a termelőknek kézzel leszedetni a tőkéről a szőlőt