Tolna megyében szép számban maradtak fent a régi falvédők

E hét péntekig, július 19-ig tekinthető meg a „Falvédők világa” című kiállítás, amelyen az iregszemcsei Domokos Jánosné közel száz újrahímzett falvédőjét lehet megtekinteni a Bartók Béla Művelődési Házban. A kiállítás exkluzívnak számít, már csak azért is, mert olyan időszakot elevenít fel, amire leginkább az idősebb korosztály emlékezik. Az alkotások között férfi által hímzett falvédő is található, amely azért is érdekes, mert a hímzéssel túlnyomórészt a nők foglalkoztak.

A huszadik századtól lett népszerű

Az iregszemcsei kiállítást megnyitó Bíró Boglárka néprajzos, Tolna és Somogy megyei közösségfejlesztő mentor elmondta, hogy a falvédők az 1900-as évek elején kézi rajzolásúak voltak, de már a harmincas években lehetett kapni a vásárokon, piacokon előnyomott falvédőket. Magyarországon a huszadik század elejére váltak népszerűvé először a polgárság, majd a magyar parasztság körében is ezek a falvédők. A kultusz azonban Németországból indult, ahol a falvédőkon használták a „Jó reggelt!”, a „Fésűkefe” feliratokat, de ugyanígy népdalok, műdalok részleteit, közmondásokat, szólásokat, mindent, ami a köznyelvben fontos volt.

Voltak nagyon népszerű feliratok, amelyek országszerte elterjedtek. Ilyen volt például az „Egyszerűen, de jól élünk, senkivel sem cserélünk” felirat vagy például „A konyhapénz legyen elég, mindig finom lesz az ebéd”. Emellett politikai, történelmi célzatú üzenetek is helyet kaptak a falvédőkön, mint például a „Jó istenem hallgasd meg az imámat, adjál ismét békét a világnak 1914 /1916”. Vagy például a „Térden állva kérünk, egész hazánkat ó, add vissza nékünk” szövegezésű falvédők is népszerűek voltak. A már említett kereskedők is folyamatosan meglátták benne az üzletet, és a vásárokon árulták az előnyomott mintákat, a legkedveltebb szövegekkel.

Tolna megyében is jelentős volt

Magyarország területén hasonló szövegezésű, és hasonló képi világú falvédőket lehetett kapni vásárokon, piacokon, amelyekről elmondható, hogy kezdetben, eleinte a sváb területeken voltak népszerűek. Tolna megyében a sváb kultúra akkoriban is jelentős volt, így nagyobb számban maradtak fent abból az időszakból falvédők. A többi megyét is figyelembe véve Tolna megyében nem volt különbség a falvédők feliratai, népszerűsége között. Az ország egész területén közkedvelt lett, mindenhol elterjedtek, köszönhetően az akkor már füsttelen, azaz a tiszta konyháknak. A szabad kéményes konyhák helyett ugyanis a zárt füstelvezetéses kémény lett az uralkodó a háztartásokban, amely megóvta a konyhát a koromtól. A falvédő közkedveltsége így abból is adódott, hogy megvédte a falakat, nem kellett annyit meszelni, így a látványon, a szívmelengető vagy vicces felhímzett szövegeken kívül haszna is volt.

A falvédőket kiszorította a csempe

Az iratos falvédő „halálát” a „csempemánia” okozta. A hetvenes évektől érkezett az országba a csempe, és a családokban egy újfajta irány vette kezdetét, és már nem volt szükség a falvédőkre. Azok a háziasszonyok, akik gyárban, hivatalban dolgoztak, már nem értek rá arra, hogy mossák, vasalják, hímezzék azokat a munka, a gyereknevelés mellett, és ez ki is szorította az összes falvédőt a családi otthonokból. Akkor már mindenki csempézett, azok számítottak modernnek, akiknek csempézett konyhájuk volt. A falvédők mostanra pedig már teljesen eltűntek, nem képezik a lakáskultúránk részét. Leginkább falusias, régi korokra emlékeztető benyomást keltenek. Azoknak, akiknek ezek tetszenek, érdemes tudniuk, hogy mielőtt teljesen eltűntek volna a huszonegyedik századra, vannak, akiknél még fellelhetőek.

Magángyűjtők is őriznek szép darabokat

Megtalálhatóak kicsit modernebb formában, házi áldásokkal, szerelmi kívánságokkal hímezve például patchwork-ök formájában. Ez ugyan már nem ugyanaz a hímzőkultúra, és nem is ugyanaz a szöveg, de egyfajta fennmaradási lehetőségévé vált a falvédőknek. Találkozni lehet még falvédővel egyrészt a magángyűjtőknél, akiknél akár egyszerre néhány száz darab is megtalálható, mint például Iregszemcsén. Emellett például kortárs képzőművészek, textilesek is készítenek feliratos, modern szövegezésű falvédőket. Aki viszont a régi korokat szeretné a falvédőkkel felidézni, az ma is vásárolhat iratos falvédőt, hisz van olyan, aki újrahímzi ezeket az alkotásokat, új életet lehelve beléjük.

A nyolcvan–nyolcvanöt éves és a feletti korosztálynál meg lehet még néhol találni az eredeti változatban, funkciójában a falvédőket. A múzeumokban szintén vannak, akik felkarolták ezt a népművészeti ágat.

Lapos öltés

Bíró Boglárka néprajzos ismertette, hogy a feliratos falvédő nagy történelmi múltra tekint vissza. A német kultúrából indult, onnan a 19. század végén érkezett meg hazánkba, hogy aztán nálunk is népszerűvé váljon. Az iratos falvédő kialakulása eredetileg Jacob von Falke német művészettörténész nevéhez kötődik. Ahogy tudni lehet, a korabeli német és osztrák közönségnek tetszett a változatos öltéstechnika, amelyet használt, talán azért is, mert éles ellentéte volt a gobelineknek. A falvédőket általában lapos öltéssel, egy színnel hímeztek, piros vagy kék cérnával. Az akkori falvédők még az úri szobákat díszítették, és hímzéstechnikájukban is bonyolultabbak voltak a későbbi ipari termékeknél. A német elit hamar megkedvelte az új stílust, az úri házakban a konyhákban, a gyerekszobákban volt fellelhető, de a hálószobákban is előszeretettel rakták ki. A magasabb társadalmi osztályok körében népszerű, úrias szokássá vált a falvédők használata, de a németeknél is fokozatosan elterjedt először a polgárság, később a parasztság rétegeiben is.

Borítóképünkön Bíró Boglárka az iregszemcsei kiállítás megnyitóján Domokos Jánosnéval.