Fiáth Szilvia kitüntetést kapott

– Évtizedek óta sikerrel küzd a városban gazdátlanul maradt kutyákért, erőn felül igyekszik mindent megtenni értük, szólt az ünnepen a laudáció. Mi volt a kezdet, mi adta, adja ehhez a maga választotta feladathoz az erőt?

– Alig múltam egyéves, mikor a kutya-szeretet kialakulhatott bennem – mondja Fiáth Szilvia. – Nyár volt, szüleim Sióagárdon az udvaron egy takaróra tettek, ahol belekapaszkodva foxi-keverék kutyánkba felálltam, s megtettem az első lépéseket. Később egy komondor tizenöt éven át az öcsém mellett a testvérem volt. Mikor meg elmúltam húsz éves, már magam is próbáltam menteni, elhelyezni kutyákat.

Ez 1997 őszén vált úgymond hivatalossá. Akkor, mint fiatal állatbarátok, azért találkoztunk, hogy létrehozzunk egy állatvédő szervezetet. Csatlakoztunk egy országos szervezethez, majd gyakorlatilag elfoglaltuk a szekszárdi gyepmesteri telepet, s nem hagytuk, hogy ott a kutyákat elaltassák. Folyamatosan gondoskodtunk róluk, s próbáltuk új gazdához juttatni őket.

– Ez az elfoglalás nem volt egészen egyszerű.

– A városházán akkor még nem fogadták örömmel szándékunkat, ezért azt a megoldást választottuk, hogy kétnapi hidegélelemmel betelepedtünk a hivatalba, s addig nem mozdultunk, míg bele nem egyeztek, hogy a gyepmesteri telepen gondozzuk az ott lévő kutyákat.  Megszerveztem a Tolna Megyei Állat és Természetvédő Alapítványt, ezt 1998-ban be is jegyezték. Egészen 2000-ig a gyepmesteri telepen etettük, vigyáztuk a kutyákat.

Akkor pedig az önkormányzat segítségével a honvédségtől béreltünk területet a bogyiszlói út mellett, odaköltöztünk, és most is ott vagyunk. Kezdetben szinte nem volt ott semmi az új területünkön, csupán húsz kisebb kennel, korábban a katonák őrkutyái laktak ott. Mi építettük a kerítést, takarítottunk, rendeztünk, s a gyepmesterei telepről a száz kutyával idejöttünk.

– Pár évvel később egy megkínzott kutya miatt Domboriban szerveztek egy találkozót, amin ott volt az akkori környezetvédelmi miniszter is.

– Akkor az állatkínzás szinte mindennapos volt az országban, az még nem volt bűncselekmény, s ezért úgy döntöttünk, indítunk egy ez ellen tiltakozó aláírásgyűjtő kampányt. Ennek volt nyitánya az a Domboriban tartott találkozó, amit az autó után kötött, megkínzott kutya miatt szerveztünk. Aztán elmentünk a Sziget Fesztiválra is, ahol táblákkal, szendvics-emberként gyűjtöttünk tízezer aláírást.

Csatlakoztak ügyünkhöz miniszterek, majd valamennyi állatvédő szervezet, mások is, még az is megtörtént, hogy a plébános a misén a szószékről buzdította erre a híveket, s összesen négyszázezren írták alá a hitelesített íveket. A Parlament pedig 2004. március 8-án ellenszavazat nélkül elfogadta kérésünket, bűncselekmény lett az állatkínzás.

– Egy évre rá egy újabb akciót kezdtek.

– A petárdázás betiltásáért kezdtünk gyűjteni aláírásokat. Akkor csak alig ötvenezer jött össze, viszont csatlakozott petárda-stop mozgalmunkhoz százhúsz civil szervezet, s 2005-ben kormányrendeletben be is tiltották a petárdák árusítását, használatát. Ezután is voltak jogi vitáink, korrigálták az állattartási rendeletet, mi közben folyamatosan végeztük a megkezdett munkát, óvtuk, etettük, s gazdákhoz segítettük az elhagyott állatokat. Számuk folyamatosan nőtt, 2000-ben száz kutyával jöttük az új telepre, ma már a covid és a romló gazdasági helyzet miatt több mint kétszázan vannak.

– Így már nem megfelelő a hely sem, és az anyagi gondok is nőnek.

– A pénzügyi alapot az adó 1 százaléka jelenti, ez évente 12-14 millió forint, emellett folyamatosan pályázunk, mert kell a pénz az állatok ellátására, annyi viszont soha nem fog összejönni, hogy saját erőből valahol legyen egy új menhelyünk. Az év eleje óta viszont egy új kormányrendelet szabályozza az önkormányzatok kóbor állatokkal kapcsolatos tevékenységét, s ez valamelyest javunkra szolgál. Ugyanis a korábbi 15 helyett 45 napig kötelezettsége tartani az állatot az esetleges elaltatás előtt, így mi nem 15, hanem 45 napig dolgozunk az önkormányzat helyett, s talán napokon belül megszületik a megállapodás ennek anyagi kompenzálásáról, ami számunkra a túlélést, némi fejlődést is jelenthet.

Támogatást kapunk az állatbarát emberektől, amit egy-egy adott célra gyűjtünk. Így tehettük meg, hogy a kapott 7 millió forintos adományból, meg a város Kultúra, Civil Szervezetek, Városmarketing Bizottságától kapott 600 ezer forintból múlt decemberben tudtunk venni a régi, használhatatlanná váltak helyett 110 korszerűbb, fertőtleníthető, hőszigetelt kutyaházat. Így a kutyák sokkal komfortosabb körülmények között tudták átvészelni a hideg hónapokat.

– A Közjóért díj a végzett munka elismerését jelenti, vagy annál többet is?

– Többet. Mert igaz, hogy azt én vehettem át, de szól annak a kis csapatnak, akikkel együtt dolgozunk nap mint nap, az önkénteseinknek, akik ebben segítenek, mindenkinek, aki hozzájárul, hogy tegyük, tehessük, amit kell. Talán ennek kapcsán mások is megismertek minket, többen támogatják munkánkat, s az elismerés révén az önkormányzattal is jobban, gördülékenyebben tudunk együtt dolgozni.

Ünnepi közgyűlésen vehették át az elismerést

Mint azt megírtuk, Szekszárd Város Napja alkalmából az idén is ünnepi közgyűlésen adták át a város elismerő díjait az arra érdemeseknek. Az idén dr. Dobos Gyula vehette át a díszpolgári címet, a vele készített cikket ide kattintva, míg a Pro Urbe Emlékplakettel elismert Nagy Janka Teodórával készült interjút ide kattintva olvashatja. A Hirling Ádám díjas Tamási Annáról szóló írásunkat itt, a Triebler Irma kitüntető címmel elismert Rottenbacher Ádámmal készített cikkünket itt, míg a Közjóért díjas Pecze Istvánnal készült írásunkat itt találja. Dr. Bajor Klára a Közjóért kitüntető címet vehette át Szekszárd Város Napján, az erről szóló cikkünket ide kattintva olvashatja el.

Ugyancsak megírtuk, az érdeklődőket kulturális kísérőprogramokkal is várták a város napja alkalmából.