Egymásra licitáló kofák hajtották fel az árat a szekszárdi piacon

110 ÉVE „X. Pius pápa Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök előterjesztésére Angster Józsefné pécsi úrnőt, a Mária kongregáció elnökét a hitéleti és emberbaráti intézmények fejlesztése körül szerzett érdemeinek elismeréséül a »Pro Ecclesia et Pontifice« díszkereszttel tüntette ki” – jelent meg a hír a Tolnamegyei Közlöny 1914. február 22-i számában. „A kitüntetett vallásos úrnő édesanyja dr. Eri Márton Tolna vármegyei főjegyzőnk nejének, aki hasonló buzgósággal vezeti Szekszárdon az Oltáregyesületet.” 

110 ÉVE „özv. báró Jeszenszky Béláné 300 koronás alapítványt tett a paksi áll. polgári fiúiskola tanulói javára” – írta meg a Tolnamegyei Közlöny 1914. február 22-i száma. „A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezen kulturális alapítványért özv. báró Jeszenszky Bélánénak elismerő köszönetét mondott.” 

110 ÉVE megrongálódott a baja-bátaszéki híd – jelentette a Tolnamegyei Közlöny 1914. február 22-i száma. „Az aradi vaggongyár múlt szerdán vasúti híd alkatrészeket szállított a bajai állomáson keresztül Fiume felé. A híd alkatrészekkel megrakott kocsik azonban magasabban voltak megrakva, mint a MÁV. szabályszerinti rakodási magassága és amikor az ötven kilométeres sebességgel haladó tehervonat a hídra ért, a kocsikra rakott kiálló híd alkatrészek beleütköztek a híd ívének összefogó pántjaiba és azokat összetörték. A tehervonat kisérő személyzete Bátaszéken vette észre, hogy három teherkocsi összetörött.”

100 ÉVE a megye telefonhálózatának fejlesztéséről közölt cikket a Tolnamegyei Ujság 1924. február 23-i száma. „A mai idők közigazgatásának úgyszólván nélkülözhetetlen segédeszköze a telefon, mert nagyban elősegíti az intézkedések gyorsaságát és közvetlenségét. Sajnos e téren nagy hiányok észlelhetők vármegyénkben, mert a községek túlnyomó részében nincs még ma sem telefon. Ezen az égető hiányon óhajt sürgősen segíteni dr. Éri Márton alispán, aki elrendelte körrendeletben, hogy mindazok a községek, ahol nincsen telefon, a legsürgősebben vegyék tárgyalás alá a telefonnak a községbe leendő bevezetése ügyét s a hozott határozatokat terjesszék fel hozzá, hogy a további lépéseket megtehesse. Valóban a vármegyei közigazgatás fontos érdekét szolgálja az alispánnak a kor igényeihez alkalmazkodó intézkedése, amely végeredményben a községeink haladását is egyaránt célozza.”

100 ÉVE A szekszárdi nyilvános könyvtárral kapcsolatos fejleményről közölt részleteket a Tolnamegyei Ujság 1924. február 23-i száma. „Hírt adtunk már arról, hogy a kultuszminiszter Szekszárdon a vármegyei múzeummal kapcsolatban nyilvános könyvtárt szándékozik felállítani. Érdeklődésünkre illetékes helyről azt az értesítést kaptuk, hogy a könyvtár ügye jelenleg úgy áll, hogy az alispánnak a kultuszminiszterhez tett felterjesztése szerint a közkönyvtár a múzeum könyvtártermében lenne elhelyezve, kezelésére Kovách Aladár múzeumi igazgató vállalkozott, a könyvtárlátogató olvasóközönség számára szükséges asztalokról, székekről az alispán, a terem fűtéséről s a villanyvilágításról a város gondoskodik. Most tehát a kultuszminiszteren a sor, hogy a könyvek és folyóiratok megküldése iránt intézkedjen s ha ez megtörténik, akkor a könyvtár a közel jövőben megnyitható lenne. ”

100 ÉVE azt nehezményezte a Tolnamegyei Ujság 1924. február 23-i száma, hogy „a szekszárdi piac Tolnamegyének legdrágább piaca. Néhány tucat kofa egymásra licitálva felhajtja az élelmiszerek árát.” Ennek részben az az oka, hogy „az illetékes hatóságok mindenkinek, akinek egyébként biztos megélhetése van, élelmiszeripar-igazolványt adnak ki, akik megvásárolják az összes élelmiszereket. Ezek a kofák magasabb árakat tudnak fizetni, mert az áru szállítási diját nam fizetik, sőt a forgalmi adó lerovását is elkerülik. A hatóságoknak figyelemmel kellene csak kisérni a szerdai és szombat esti vonattal elutazókat, s látnák, hogy mennyi élelmiszert vonnak el a szekszárdi közönség elől.”