Szerelemből ölt a nő, két ember halála száradhat a lelkén

Izgalmas könyvbemutatóra gyűltek össze múlt héten Bölcskén, a helyi könyvtárban: Dulai Péter bűnügytörténész a közelmúltban megjelent, az Amiért halál járt című könyvét érkezett megismertetni a helyiekkel.

A közönségtalálkozón Vörös András, a kötetet megjelentető Cser Kiadó tulajdonos-ügyvezetője beszélgetett a szerzővel, kiemelve az egyik – a helyiek számára talán a legizgalmasabb – Vakszerelem című fejezetet, amelynek különlegessége, hogy egy 1957-ben Bölcskén történt gyilkosságot dolgoz fel.

A könyvben a szerző olyan, a múlt rendszerben megtörtént és eddig még kevésbé kutatott köztörvényes bűnügyeket gyűjtött össze, amelyek elkövetőit az akkori törvények szerint még alkalmazott halálbüntetéssel sújtották. 

Dulai Miklós minden vármegyéből keresett egy emblematikus ügyet, így bukkant rá a bölcskei gyilkosságra. A korabeli sajtóban az „elmúlt évek legbestiálisabb” gyilkosságának nevezett emberölés története még ma is élénken él a helyiekben, annak ellenére, hogy több gyilkosság is történt az elmúlt évtizedekben és még korábban a faluban.

Véres fordulatot vett a szerelmi ügy

A szomorú történet úgy indult, hogy a Monori és a Szijj család Bölcskén, egy házban, a helyiek által jól ismert, korábbi Szakáts-kastélyban élt, ahol a későbbiekben iskola, majd gyermektáborok is működtek. Monori Istvánné és Szijj János azonban nem csak hogy jó szomszédok voltak, de hamarosan egymásba is szerettek.

Szijj el kezdett udvarolni a nőnek, majd házassági ajánlatokat tett, amelynek azonban volt egy komoly akadálya: a feleség, Szijj Jánosné. A férj azzal hitegette újdonsült szerelmét, hogy ha megszabadulnak a feleségétől, elveszi őt. Meg akarta öletni az asszonyt, mégpedig új szerelmével, Monorinéval. 

Monoriné némi vacillálás után, egy alkalmas pillanatban, amikor egyedül maradtak, először egy baltával, majd egy lapáttal addig verte Szijjnét, amíg áldozata csak mozgott. A vérbefagyott áldozatot a férj, Monori István fedezte fel. Bár az elkövető igyekezett hamis személyleírással másra terelni a bestiális gyilkosságot, végül a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa mindkét vádlottat, így a felbújtó Szijj Jánost is halálra ítélte. Az eddig ismertek szerint így nézett ki a történet, de Dulai Miklós állítja: szerinte nem valószínű, hogy Szijj Jánosnak köze lett volna a gyilkossághoz.

Bosszút állt a szeretőn is 

A férfi az író szerint mai szóval élve igazi nőcsábász volt, akinek több helybéli asszonnyal is volt viszonya. Kutatásai alapján úgy látja: a gyilkos csupán a többnapos kihallgatás-sorozat egy bizonyos pontja után vonta be a történetbe, amelynek oka az lehetett, hogy a brutális tettet Monoriné egyedül tervelte ki akkor, amikor kiderült számára, hogy szerelme másfelé is "kacsingat".

Szerinte dühből, amiatt vonhatta be őt is az ügybe, de valójában Szijj Jánosnak semmi köze nem volt a gyilkossághoz. Tehát ha úgy vesszük, nem is egy, hanem két ember halála száradhat a lelkén. Az egykori szeretőket azonos napon, 1958. április 18-án, pár perc különbséggel végezték ki Szekszárdon. Az eset különlegessége volt az is, hogy Monori Istvánné volt hazánkban az utolsó női kivégzettek egyike. 

Dulai Péter fantasztikusnak nevezte az író-olvasó találkozót, amelyre a helyiek megtöltötték a könyvtárat. A szerző a könyvbemutatóról elmondta, hogy a jelenlévők közül akadt olyan, akinek osztálytársa volt az egyik kivégzett fia. – A beszélgetés után kimentünk az 1957-es gyilkosság helyszínére is. Hihetetlen volt ilyen "közelről" átélni azt, amit eddig csak az aktákban olvastam – számolt be bölcskei tapasztalatairól. A TelePaks talált is olyan bölcskeit, aki ötévesen jelen volt a helyszínelésnél. Mint mondta, amíg él, nem felejti el azt a megrázó élményt. Az ügyben érintett család tagjairól ma már keveset tudni, a szerző tudomása szerint elköltöztek Bölcskéről.